Egy fizetési rendszerekben jártas tesztelő azt gyanítja, hogy a kedvezménykód mező esetleg túl hosszú szöveget vagy negatív mennyiséget is elfogad. Ahelyett, hogy a specifikációból vezetné le a teszteseteket, kifejezetten olyan teszteket tervez, amelyek a gyanított hibák kiváltására irányulnak: egy 500 karakteres kód, negatív mennyiség, speciális karaktereket tartalmazó kód. Ez a hibasejtés — a tesztelő tapasztalatának felhasználása annak előrejelzésére, hogy milyen hibák lehetnek jelen, és olyan tesztek tervezésére, amelyek feltárják azokat.
A hibasejtés feketedobozos vagy fehér dobozos technika? Tapasztalatalapú teszttervezési technika. A hivatalos meghatározás szerint olyan teszttervezési technika, amelyben a tesztelő tapasztalatát használják a hibák előrejelzésére — nem a kód belső működésének elemzésére (fehér doboz) és nem is kizárólag a specifikációra (fekete doboz) támaszkodik, hanem a tesztelő tipikus hibákra vonatkozó tudására.
Miért nevezik a hibasejtést „tapasztalatalapúnak”? Mert az ereje a tesztelő hasonló rendszerekkel, tipikus programozási hibákkal és korábbi hibákkal kapcsolatos tapasztalatából származik. Egy kezdő tesztelő kevesebb és gyengébb esetet sejt.
Dokumentálható a hibasejtés? Igen. A csapatok a gyakori hibák ellenőrzőlistáiba, hibakatalógusokba és tanulságokba gyűjtik a tapasztalataikat, így a hallgatólagos tudás újrafelhasználható tesztötletekké válik.
Felváltja a hibasejtés a többi technikát? Nem. Kiegészíti azokat — a tapasztalatalapú technikákat gyakran kombinálják specifikációalapú és struktúraalapú technikákkal a lefedettség bővítése érdekében.
A felfedező tesztelés ugyanaz, mint a hibasejtés? Nem. A felfedező tesztelés olyan tapasztalatalapú megközelítés, amelyben a teszteket a tanulás alapján egyidejűleg tervezik, hajtják végre és igazítják; a hibasejtés pedig egy konkrét technika a hibák előrejelzésére. A hibasejtés gyakran táplálja a felfedező tesztelési alkalmakat.